Mikor a távolságtartást kellett illusztrálnia, két haragos szemet rajzolt, köztük vörös lángokkal. A féltékenységről szóló rajza egy lábakkal ellátott náci szimbólum volt. A magányos ábrázolására egy szűk utcát rajzolt, melyet az oldalain álló, két hatalmas felhőkarcoló törpített el. A fájdalom számára egy hátgerinc volt, melyhez egy agy és egy szív kapcsolódott. A biztonság ábrázolására körben ülő barátokat rajzolt, a megadás mellett pedig egy férfit látunk, akiből ragyogó fény árad. A levertség mellé egy esernyőt rajzolt, amelyet nyakkendők vesznek körül. Az eltökélt illusztrálására egy lábat rajzolt, amint rálép egy fecskendőre.
Valamelyik nap voltam a várban. Felmentem és csak rajzoltam, rajzoltam, rajzoltam. Közben láttam a szmogos várost, amitől a Parlamentig alig lehetett ellátni.. de már megszokhattuk. Addig a pár óra erejéig nem foglalkoztam senkivel és semmivel, csak magammal. Nem érdekelt senki.. se a rengeteg turista, se a sok helyi idegenvezető.. elmúlt napjaim legjobb órái voltak. Szükségem volt erre, annyi ember vesz körül nap mint nap, csak általában azok nem akik tényleg számítanak nekem, szeretlek titeket és téged.
