a fruzsinak a blogja.

annyi a baj, panasz mindenmirossz körülöttem mostanában, -vagy régebben is, csak akkor még nem érdekelt- hogy kezdek közömbössé válni az emberek problémája felé, azért mert átlátok rajtuk, átlátom, hogy ki az aki megérdemli, hogy egy olyan nap előtt ne aludjak, amin 2 tz-t írunk és alapból sem tanultam rá, és inkább átbeszélek vele egy éjszakát.. és ki az aki, felfújja.. aki éppen csak odajön hozzád és megkérdezi, hogy "mi van veled?" amire ugye a tisztességes érző állampolgár (?), úgy válaszol általában, hogy "jól vagyok. veled miújság?" "óóó velem? szar a suli, bevertem a térdem, drága a kenyér, rosszul alszom, rossz a tvm.." mindenki csak a problémákat sorolja, hogy mennyi ág húzza őt szanaszét.. természetesen vannak, mindenkinek és nem arról van szó, hogy engem nem érdekel.. attól a szinttől érdekel, amíg az ember nem azért beszél a másikkal, hogy panaszkodjon, hogy annyi legyen a beszélgetés értelme, hogy nekem milyen rossz, nézzétek, hogy mennyire szenvedek.. de közben ne sajnáljatok, mert azért mégis ez az én magánügyem és senkinek semmi köze hozzá, ugye. és az, aki nem mondja, annak ugye nincs is.. őt irigyeljük, neki milyen happy az élete és mondjuk a miénket, hogy nehogymár boldogan éljen amíg meg nem hal és legyen fogalma a világ dolgairól, mert ez így azért mégsem mehet tovább.. nekem/nekünk sincs sok esetben egy forinttal sem több, mi is ugyanannyiért vesszük a kenyeret, én a könyököm vertem be, nekem is sokat kell (kéne) tanulni és én is rosszul alszom.. mégsem örülne neki sok ember, ha ezzel mennék oda és nem azzal, hogy elmegyünk moziba? vagy menjünk fel a várba és sörözzünk és beszélgessünk arról, hogy milyen jó volt a nyár.. idézőjelbe. mindezek ellenére -hangsúlyozom- segítek azon akin tudok, meghallgatom és külső szemmel próbálom megítélni, csak mondtam.